14 máj 2018

Most egy elég kényes téma következik

Szerző: andre

Sajnos ebbe is óhatatlanul belekeveredünk, mert hát a múltban megtörtént eseteket úgy gondoljuk, az már bizonyára nem ismétlődik meg, s mikor már megint benne vagyunk az eset folyamatában, akkor meg nincsen kedvünk segítséget kérni, mert hát mégis majd alakul valahogyan, talán majd más lesz a végkimenetele. Aztán megtörténik újból s újból, s nem értjük, mégis mi okozza, mikor tiszta lapot akarunk adni az egységnek. Nehéz ezt megválaszolni, de könnyebb lenne, ha mindkét fél nekiállna imádkozni az egységük megmaradásáért, bár ez nem olyan könnyű mivel a múlt sajnos kísérteni fog. Lehet mondani, hogy ez biztosan nem fog megtörténni, meg az bizonyosan nem olyan végkifejlettel, tapasztalatból tudom, hogy mégis ha csak egy pillanatnyi kétely is kerül a levesbe, már húz a közepe felé. Lehethogy értitek, de az egység csak akkor áll fel, ha mindhárom fél jóváhagyván áldást oszt, melyben a két fél már egységben a harmadikkal a legfontosabbal. Úgyhogy kérlek benneteket, jó alaposan figyeljetek gondolataitokra, mert másképpen de kirajzólodik az életetekben, ha aggodalmaskodtok, hogy mégis mit fog mondani a lelkitársad. Mégis mit fog csinálni a lelkitársad, valószínűleg át fog ölelni, de ez olyan érzés lesz, ami meg fog erősíteni benneteket. Jöhettek itt azzal, hogy mindent mindenért, de kérdezem tőletek személyesen szemtől-szembe képesek vagytok nem letagadni saját magatokat a lelkitársatok előtt? Ha a válasz igen, akkor mégis mire vártok!!! Sajnos az esetek legtöbbjénél nem, s ezt a NEMet kellene felhasználni IGENre, s ez alapos odafigyelést igényel, alázatos közös engesztelő imádságos lelkületű hálaadó imákat, olyan életvitelt mintha már ott lenne melletted veled a lelkitársad…

Szólj hozzá

Be kell jelentkezned hozzászólás beküldéséhez.