14 ápr 2018

Aki ennyiből nem képes kapcsolódni, ott a saját maga iránti bizalmatlanság a legnagyobb gond

Szerző: andre

Megismerhettétek, hogy mimódon lehet helyreállítani, de a sült galamb nem repül a szájatokba, ezt remélem értitek. Már felismertétek azt, hogy kapcsolódni kellene a lelkitársatokhoz, de míg saját magatokban nem vagytok képesek megbízni, addig nem ajánlom, mert vádolni sokkal könnyebb, mint szemtől-szembe állván egymást segíteni, kitölteni azokat a hézagokat, melyek a múltatokban történt támadó meggondolatlan események következménye. Lehet mondani, hogy nem, de kérdem van tagadni, ami úgyis kézenfekvő. Van nem venni tudomást róla, ahogyan teszi a lelkitársam, mert egyszerűbb megtámadni azokat, akiket neki kellene segítenie, s lehetne folytatni. Most lehethogy szükségtek lenne egy tesztre, de a születésnapomig erre ne kérjetek, mert mindenkinek másképpen a legkönnyebb, viszont erre csak később jövünk rá. Egyikünk sem különb, mindannyian megsebzettek vagyunk, kérdem melyiktek képes megmosni a lelkitársának a lábát már először, csókjaival elhalmozva sírni vele, átölelve egymást annyira, hogy ne az legyen a kérdés, hogy mégis mit talál benned a lelkitársad hibát. Aztán még annyira sem vetekszik egyik-másikotok, hogy a legfontosabbat megtegye a lelkitársa érdekében, mert úgy gondolja, majd a segítő közreműködésemmel, a másik megteszi azt, amit neki is meg kellene tennie. Lehethogy durván írtam meg, aki érti, az felfogta, hogy a bizalmatlanság úgy szüntethető meg, ha megteszi azt, amit oly sokszor elmondtam annyi hasonló cipóben járó embernek, csak úgy de ez idő kérdése, valaki azért nem teszi meg, mert mit fog gondolni róla a lelkitársa, ha úgy tesz, előbb-utóbb egyikünk sem kerülheti el, ha a lelkitársunkkal közös egységben, szentségekkel megerősített házasságban szeretnénk élni, amíg létezhetünk Földkerekségen.

Szólj hozzá

Hozzászólásod: