13 aug 2017

Részlet Gabriele Kuby „Meztelen a király” címmel

Szerző: andre

a kath.net honlapon 2017. augusztus 13-án megjelent cikkéből[Előzmény: Kuby asszony egy kanadai egyetemi professzor, Jordan Peterson esetét írja el, aki saját youtube-csatornáján nem hajlandó magát alávetni a gender-ideológiának és szabályoknak (például a nem-semleges névmások használatának), és akinek ezért a Google zárolta internetes számláját. A professzor nem hátrált meg, a felzúdulás pedig olyan hatalmas volt, hogy a Google-nak végül vissza kellett vonnia lépését.]

A professzor egy televíziós interjúban magyarázta el okait. Elmondta, hogy negyven éven át tanulmányozta a totalitarizmust. És rájött, hogy a totalitarizmus mindig az ideológiai és a nyelvi territórium kontrolljával kezdődik. „Semmilyen körülmények között nem fogom ezeket a szavakat [nőnemű és hímnemű névmások helyett a nem-semleges névmásokat] használni, amiket olyan emberek találtak ki, akik pontosan ezt teszik [mármint a totalitarizmust készítik elő].”

A lakosság összlétszámának számokkal alig kifejezhető töredéke, akik sajnálatos módon nem tudnak biológiai nemükkel azonosulni, háborodott fel hangosan a professzor ellen, és követelte elbocsátását. De nem csak ők, hanem az egyetemi ifjúság nagy része is, akik időközben odáig jutottak, hogy szabadságukra nézve nyereségként értékelik, ha nemüket saját maguk „választhatják” meg, még akkor is, ha ez testük megcsonkításával jár.

Egy ideológiának, ami tagadja a valóságot, totalitáriusnak kell lennie, mert a valóság erősebb, mint a hazugság. Mivel a valóságot nem lehet legyőzni, azokat az embereket kell „ártalmatlanná” tenni, akik mindezek ellenére azt merik mondani, hogy egy férfi az férfi, és egy nő az nő. Az ő kockázatuk ma nem a koncentrációs tábor, hanem csak egzisztenciájuk elvesztése. … A totalitarizmus dinamikája mindig ugyanaz: A legtöbb ember nem vállalja ezt a kockázatot, és hallgatólagosan vagy hangosan belevegyülnek azok kórusába, akik a meztelen császár ruháját dicsérik. Ugyanakkor mindenkinek megvan a szabad választása, hogy együtt énekel a kórussal, vagy a gyerekkel együtt kimondja: „Meztelen a király.”

[Csakhogy itt is igaz az, ami a történelem folyamán mindig, mindenhol igaz volt: Az emberek valójában azt kapják, amit megérdemelnek. Az emberiség túlnyomó többsége, szinte száz százaléka saját megrontásában valamilyen formában maga a hibás. Korunk egyik legnagyobb őrülete, a gender-ideológia térhódítása számára – vagyis annak a követelésnek, hogy mindenki maga választhassa meg tetszése szerint a nemét, és erre vonatkozó döntését mindenkinek tisztelnie kell; és ami már ott tart, hogy egyes országokban törvénnyel írják elő, hogy az iskolákban csakis nem-semleges mosdókat lehet felállítani – valójában szintén az emberek csaknem egésze készítette elő önként és dalolva az utat. Az asszonyok nadrágviselete, a kifejezetten csak férfiaknak való sportágak bevezetése a nők számára, mind-mind a gender-mainstreaming előtt egyengette az utat. Ez akkor is tény, ha a magukat katolikusnak tartó nők többsége is tagadja ezt: nadrágjaikkal ezen ördögi ideológia előtt tárták ki a kaput, és ezen ideológiát terjesztik azóta is mindenhol és szakadatlanul. Isten a nőt nőnek, a férfit pedig férfinek teremtette, és ezért, aki nő létére férfi módjára öltözködik és viselkedik, és fordítva, az nem csak a természet rendjét, de az isteni parancsot is semmibe veszi.
Ennél már csak a tetoválás gigantikus mértékben való terjedése a rosszabb: mára már pusztán külső pillantásra is beigazolódott, amit C. S. Lewis már 1943-ban leírt „Az ember likvidálása” című könyvében: „Néhányan talán azt kérdeznék tőlem, miért tartom ezeket a kondicionálókat olyan rossz embereknek? De hiszen, én nem gondolom, hogy ők rossz emberek! Sokkal inkább az a véleményem, hogy – régi értelemben – egyáltalán nem emberek többé. Olyan lények már, akik örökségüket a tradicionális emberiességből feláldozták annak érdekében, hogy annak a feladatnak szentelhessék magukat, hogy ők dönthessék el, mostantól fogva mi az emberiesség. Jó és rossz, e régi fogalmak mostantól fogva nem érvényesek rájuk, hiszen ezek tartalmát mostantól ők maguk akarják meghatározni. Nem rossz emberek, hanem egyáltalán nem emberek többé: ahogy elhagyták a régi rendet, ürességbe kerültek. A tőlük függő emberek sem szükségesen boldogtalanok. Egyáltalán nem emberek többé, hanem művi produktumok. Az ember végső meghódítása az ember likvidálásához vezetett.”
A tetoválás még az állatnál is alacsonyabb fokra zülleszti az embert. Látva ezeket az ijesztő, torz alakokat, csak egy juthat az ember eszébe: ezek az emberek már nyíltan viselik magukon a „vadállat jelét”.]

http://katolikus-honlap.hu/1701/reszletek.htm

Szólj hozzá

Hozzászólásod: