20 máj 2014

Mai magyar társadalom elemzés: Együttélés és családmodell

Szerző: andre

A magyarországi “rendszerváltás” nagy hatással volt a családok életére is. Megrendült egy korábbi szerkezeti és életvezetési modell érvényessége. Ez a modell a kétkeresős család volt (ez is már szétfeszítette a hagyományos -az 1950-es évek előtti – magyar többgenerációs család-típust) a kommunizmus égisze alatt, ami előre vetítette a vadkapitalista vagyis teljesen felbomló családképet. Ez egy előre eltervezett (gazdaság)politikai leépítése/lebontása volt a nemzetegységeknek öncélú, fogyasztói/hedonista egyénekre. A kommunizmusban alacsony, de így-úgy kiegészített bérekkel, olcsó vagy ingyenes gyermekintézményekkel, nagyon nehezen megszerezhető, de olcsó bérű és alacsony rezsijű lakással. Ellentétekkel jellemezhető a korábbi életforma is: létbiztonság, de korlátozott szabadság és a hatóságnak való kiszolgáltatottság, teljes foglalkoztatottság, de lazsálás a munkahelyen, hiánygazdaság és olcsóság, de pazarlás mindenütt, nők emancipációja, de az állampolgárok alávetése. Ezek az ellentétek az államszocializmus sajátosságaiból, politikai és gazdasági rendszerének működéséből fakadtak. Hosszabb távú következményeik azonban éreztetik feszítő hatásukat a jelenben, a politikai rendszer megváltozása után is.
Utalhatunk ennek kapcsán például arra, mennyire nehéz megváltoztatni a nagy elosztórendszereket, bevezetni az egészségügy és a nyugdíjrendszer reformját. Ezt ma már tudjuk. A népesedési és társadalomstatisztikai adatszolgáltatás révén vannak információink bizonyos alapvető népmozgalmi folyamatokról, a lakáshelyzet, fogyasztás, háztartás-gazdálkodás átfogó és jól számszerűsíthető alakulásáról. Ezekből az adatokból jól látható, hogy az életformák és együttélési módok sokféle formája létezik a mai Magyarországon. De sokkal több az, amit nem tudunk a családok jelenéről és jövőjéről. Ez főként abból fakad, hogy a társadalomkutatás sokkal nehezebben tud hozzáférni az értékek és életvitel változásaihoz, a rejtett jövedelmekhez és kiadásokhoz, a második gazdasághoz stb. A rendelkezésünkre álló adatok alapján ezért csak hézagos ismereteket és bizonytalan képet nyerhetünk arról, miként változnak az együttélés formái, s milyen irányba módosul a családok élete a ’90-es évektől Magyarországon.
1. Együttélés házasságban és házasságon kívül
Demográfusok és szociológusok az 1960-as évek óta regisztrálják a házasságkötések számának csökkenését Európa nyugati és főként északi országaiban, ezzel egyidejűleg pedig a házasságon kívül együtt élők számának növekedését. Az ilyen együttélések társadalmi jelentőségét jól érzékeltetheti az a mutatószám, mely az elsőként született gyerekek szüleinek családi állapotára vonatkozik. Ezek szerint az ilyen csecsemők anyái közül nem házas Izlandon 56%. Svédországban és Dániában 40% feletti az arány, míg a 30%o feletti nyugat-európai országok közé tartozik például Németország. Itt a házasságra lépő fiatalok 70-80%-a próbálta ki az együttélést egy vagy több éven át. Ez dívik sajnos a mai(2000-es évek) Magyarországon is, de mára egyre kevesebben kötik be egy bizonyos idő elteltével is a fejüket vagyis nincs rajtuk/a kapcsolatukon és közben született gyermekeiken az Áldás!Magyarországon – s az egykori NDK kivételével a kelet-közép-európai régió többi országában – még a ’90-es években más tendenciákat találunk. Noha a házasságkötések száma itt is csökken, azért a házasság itt továbbra is az együttélés legelterjedtebb formája. Ennek megfelelően kevésbé csökken a házasságkötéseknek a felnőtt lakossághoz viszonyított aránya és kisebb mértékben emelkedik a házasságra lépők átlagos életkora. Úgy tűnik, hogy a házasságon kívüli együttélés mintája is eltér az előbb említett országokéitól. Az ilyen közösségben élők többsége ugyanis nem az első házasság előtti fiatal, hanem 30 év feletti, elvált vagy özvegy nő és férfi. Az együttélők 80%-ának gyermeke is van, aki az esetek többségében nem az együttélésbeli partnertől származik. Jövedelmi és foglalkozási adataik hátrányos helyzetre, szociális problémákra, lakáshiányra vallanak. Az ilyen kapcsolatok terjedése Magyarországon tehát nem a gyarapodással, a jóléti állam kiépülésével és a posztmateriális értékrend kibontakozásával, hanem sokkal inkább az elszegényedéssel és a jóléti rendszerek lebomlásával járt együtt. Valószínűsíthető, hogy az együttélésnek egy hagyományos mintája éledt újra, mely a kivetettség ellensúlyaként évszázadokon át szolgált a fokozódó szociális problémák legyűrésére, csökkentésére, elviselésére. A házastársi és nemi szerepek alaposan megváltoztak az elmúlt évtizedekben.
A változást kiváltó legfontosabb ok valószínűleg a női munkavállalás rohamos és tömeges elterjedése volt a régió egészében a ’80-as évek végéig. Az államszocialista rendszerben a munkaképes korú nők túlnyomó többségének volt munkahelye, s még nyugdíjasként is sok nő vállalt folyamatosan munkát. A ’80-as évek végétől kezdve viszont a női munkanélküliség is növekszik. Kelet-Európában ez a növekedés mindenütt gyorsabb, mint a férfiak munkanélküliségéé, Magyarország azonban kivétel főleg a feminista életmodell és a liberális jelleg/karrierkép erősödése miatt.

Somlai Péter-Várhegyi Kálmán

Szólj hozzá

Hozzászólásod: