6 feb 2014

Egy érdekes történetet kellene veletek megosztanom…

Szerző: andre

Elindult a legény a lelkitársához, a lelkitársa közben másra figyelt, így nem vette észre, azt a lehetőséget, amit élete végéig bánhat, ha nem lesz valaki, aki segítségét felajánlja. Közben a lelkitárs próbálkozott, hátha mással is lehetősége leszen, csak valamit elfelejtett, a pecsétet feltörni csak úgy lehet, ha a másik fele is megteszi. Kérdés, miért tette volna meg, amikor teljesen felkészülten érkezett annyiszor a lelkitársához, csak éppen a lelkitársának minden fontosabb volt, innen is akart, meg onnan is. Teltek a hónapok, melyek lassan évek lettek, de még mindig nem jött rá, arra, amit már az első pillanatban is tudott. Folytatta s folytatgatta, próbálta a lehetetlent, de mikor képtelenségnek tartott események érték, akkor vette észre, hogy minden mozdulatával, mit ellentétesen vett a tömeggel, sokkal közelebb került a lelkitársával létező közös úthoz. Kicsit elgondolkodott, majd feltette azt a kérdést, amit annyiszor hallhatott és olvashatott a lelkitársa leveleiből. Megint újból elgondolkodott, majdan az első segítséget megtalálva, már nem tért le az útról. Előbb szegénykének a cselekedetei által vett tetteket kellett célirányba terelnie. Meg akarta kérni a segítséget valami, olyanra amit mástól nem mert volna, csak olyan személytől, aki szintén hasonló. Többször kérdezte tőle, s mindig azt a választ kapta, csak akkor ha az egységet nem veszélyezteted. Teltek múltak a hetek, míg az egyik nap, elérkezett az a pillanat. Tudta a célirányt, már a segítségét is megértette miért mondta amiket akkor mondott. Tudta a minden, az nem szójáték, mint a minden mindennel az se szójáték, ha képes felfogni annak a jelentését. Félszegen bekopogtatott a segítségéhez, s kérte, hogy távolról is próbáljon segíteni nekik, mert ő készen érzi magát arra. Elindult, ötven kilométer után meggondolta magát, s visszafelé indult már, amikor eszébe jutott, ekkor mi kell ahhoz, hogy meglegyen. A meglegyen előtte volt, de nem merte felhívni, inkább küldött egy szöveges üzenetet, melyben leírta, hogy mikor érkezik. Szépen leírt mindent, csak éppen azt felejtette el, a nagy kapkodásban, hogy hol találkoznak. A lelkitársa pedig szépen kiigazította, így már lényegében nem avatkozhattak volna közbe, de mégis voltak azok, akik ezt újból megtették.

Szólj hozzá

Hozzászólásod: