22 nov 2011

Tisztelt Nagy Krisztina barátjának tartott valójában jobb nem tudni milyen társaság!

Szerző: andre

Lehetne kezdenem azzal, hogy Önök mi(ke)t okoztak, de ennek semmi értelme, mivel valószínűleg aki már felébredt az tovább nem  akadályoz, s nem hagyja másnak sem hogy Ő akadályozzon az egységben. Folytathatnám talán azzal, ami az egyik szakmámba vág, de értelmét csak akkor látnám, ha Önök közül valaki lelkitársával lelki egységben segítené az egységbe az egybe a hasonlóan gondolkodó, mély érzelemmel jelenlévő társát, de minek tegyem, mivel úgyis tudják amit akarnak tudni, s innen amiket okoznak azt remélem csak tudatlanságukban okozzák, mert ha tudatosan akkor jobb lenne ha addig felébrednének mély álmukból amíg olyan sokkokat nem kapnak, amiben részünk volt. Azért talán, ha nem tudnák 8 napon belül aki nem ad életjelet magáról, az lényegében “halott”, viszont akkor a lelkitársa is halott lenne, így kellene megérteniük a szeretve szeretet lényegét az egyben egységben. Írhatnák róla, hogy mekkora bűn(ök)et követnek el, de minek fájdítsam a szívüket, ha már a lelki egységeket nem tűrik maguk körül. Minek fájdítsam a szívüket azzal ami hamarosan megtörténik, s ha nem fogják fel mennyire bűnben élnek, akkor vegyük elő Mandy vallomását. Mandy mondta: “Írd be a képkeresőbe akármelyik férfi nevét, s meglátod milyen könnyen bűnbe kerülünk, akkor csodálkozol, hogy nehezen vagyunk képesek kapcsolódni a védelmező nyugalommal” Nagyon igaza van, de akármelyik női nevet beírhatunk minimum egy erkölcstelen kép, mely felizgatja az embert ott fog lenni, mivel ennyire hatalmas dolog az, hogy az utolsó időkben élünk, ahol mindannyiunknak kell dönteni, a döntésünket magunkkal visszük, ez hasonló mint a lelki egység, ha az mellett döntünk, de szavakkal nehéz leírni, körülírni meg felesleges, mert nem tudjuk itt e Földkerekségen visszaadni szavaink által, talán a legjobban a CSODA szavunk fejezi ki. CSODA a CSODÁBAN, olyan mint az ember, aki maga a CSODA, a természetben Atyánk ölében, ami pedig még jobban CSODA, azaz CSODA a VÉGTELEN MÉRHETETLEN KIFOGYHATATLAN CSODÁban. Folytassuk akkor tovább Mandy szavait felhasználva: “Ami nehéz, azt valójában mi nehezítjük meg, de amikor megtörtént akkor csak annyit mondasz, ennek már előbb meg kellett volna történnie, s megúszhattuk volna azt a sok gáncsoskodó embert, egyetlen titok van a lelkitársnak a lelkitársára kell figyelnie!” Ha nem értették meg, akkor jobban kifejteném, ha más úton járó tanácsát előbb kikérjük, mint a lelkitársunk hívó szavát figyelnénk, akkor tulajdonképpen magunkat zárjuk el attól ami olyan mint a CSODA. Mondhatnám azt, hogy minél később kerül rá sor, annál durvábban sebe(ke)t felszakítja, s kitölti szeretettel a szeretve szeretetben az egységben az egyben. Menjünk tovább, amivel vádolnak többetek is, én annyit mondok rá, ha elveszi-átveszi a jegyesegyetlenem akkor már bizonyára tiszta előtte minden, hogy miért csak lelkiegységben lévő orvos segítheti világra leendő vérinket, de míg addig eljutunk addig nagyon sokat kellene beszélgetnünk olyan dolgokról, amivel Önök és hasonszörű társaik elhalasztották esküvőmet a jegyesegyetlenemmel. Akkor folytatnám a lelki egység előbb megvan mint bárki gondolhatná, s ha valaki bevallja a lelkitársának, hogy lelkitársa, akkor felvállalja bárhol bármikor és minden segítséget mit adhat a lelkitársának ajándékként ad, viszont amikor azt az ajándékot ellene fordítják, oly módon hogy mindenféleképpen elzárják előle a lelkitársát, azzal a hatos rendszerben lévőt szolgálja, a hetes rendszerbe csak úgy tud visszakerülni, ha felismeri, hol hozhatja helyre, egyáltalán helyrehozhatja-e, s ha helyrehozza akkor nem magának tulajdonítja… remélem érthető. Nagyon szeretem, amikor senki de senki nem tud felhívni, ha nincsen benne abban a telefonkönyvben az elérhetősége, megjegyzés az utóbbi időben még akinek benne található azok se tudnak felhívni, pedig éjjel-nappal be van kapcsolva mind. Nagyon szeretem, ha a leveleim visszavágódnak, s nem jutnak el a címzetthez, s a címzett állítja, hogy működik a postafiókja, csak éppen nem küldtem levelet. S az utóbbi hónapokban, már annyira továbbmentek Önök a pofátlanság mesgyéjén, hogy 10 másodperc után kidob a kapcsoló kapcsolat, ha nem tiszta akkor addig ébredjenek fel, amíg még lehetséges!!! S akkor lássuk húzásaikat, tudom, hogy többezer Nagy Krisztina nevezetű hölgy született 1978-ban, tudom hogy hasonló kinézetű hölgyekkel is szívesen bombáznak, de még azt is tudom arra is képesek, hogy személyiséget hamisítsanak meg, hogy megijedjen akinek nem szabadna, s Önök vihorázva nevessenek a próbálkozásaik megsemmisítő vereségén. Nem kell strigulákat húzni, felesleges mivel ismerem annyira Önöket, hogy amelyik úton járnak az a megsemmisüléshez és a teljes kínhoz fog vezetni, ha fel nem ébredve meg nem térnek az igazság ösvényére, a szűk emelkedő útra. Még lenne egy kérésem Önökhöz, addig takarodjanak a lelkitársam közösségi portáljának ismerősei közül, amíg nem mentem le listaindex-ként, ahogyan annak idején elküldtem a lelkitársamnak, csak éppen valószínűleg Önöknél kötött ki, és helyette bizonyára átírva esetleg továbbküldték, mintha azt teljesen én írtam volna… Akkor folytassuk, mert még a húzásaiknak nincsen vége, de még van idő leírni, aki(k) meg magukra ismernek ébredjenek fel, amíg még lehetséges…  Aztán a legszebb a megfigyelés, kényelmes autóban ülvén miért nem tették meg azt amit megtettem akár Soproni-hegységben, akár a Kőszegi-hegységben, akár az Alpokalján, akár Dobogókőn, de lehetne sorolni… de annyira felesleges mivel sötétek, annyira sötétek, hogy a világosság ha pislákolna akkor talán ilyen gonosz tettekre nem lehetne Önöket rávenni. Vagy folytassuk tovább, azt is elnézték, ha más megteszi Önök helyett, mégha fel sem kérték, ugye Hagyárosböröndnél vagy Győrnél, csak az utóbbiak, a többit mások segítségével már átadtam a múltnak, csak éppen jegyzéket készítettem róla, ami nagyon jó helyen van ott ahol van, remélem nem kell elővennem. Menjünk tovább, mivel még fiatal az idő, s ezt a napot erre szántam, mivel az év legveszélyesebb időszakában vagyunk, melyre már elég régóta utalgattam, s ha nem most, akkor máskor még kevésbé tud zárni velem egységben a jegyesegyetlenem, így adom számára tovább azt a segítséget, ha kész rájönni arra, minden a rendszerünkben lévő oldal az egységet az egységben az egyben hívatott szolgálni megajándékozva vele azokat is akik hasonló cipőben járnak, s elfogadva felvállalták az egységet a lelkitársukkal a szeretetve szeretetben. Aki már Önök közül rájött melyikek azok amelyek a listaindexen sincsenek feltüntetve, s fel akarnak ébredni keressék meg, olvassák naponta, ahogyan a lelkitársak mindent megosztanak a lelkitársukkal, hogy megértsék a szűk, keskeny, meredek út hol a völgybe, hol a hegyre visz, s hol ahol nem várná az ember taszítani próbálja a széles útra, mely a romlásba visz, s onnan visszakapaszkodni a szűk ösvényre, mely a széles út közepén található egyre nehezebb és nehezebb, de mennyei segítséggel- lásd 24 közös imánk – lehetséges, ha mindkét fél egységre törekszik az egységben, addig amíg csak egyik emelkedik ki a vízből a másik fele pedig a víz alatt kézenfogva megbéklyózván, addig s addig félig készült el a híd. S a félig készült hídon nehéz átkelni, de a segítséget át lehet ajándékként adni, csak a fogadhassa a megajándékozott, na igen itten aztán tettek elég sok olyant melyet csak azokkal osztok meg, akiknek tényleg segítség kell, s nem kihasználva hátbatámadjon mint ahogyan Önök tették azzal, hogy a lelkitársam nincsen mellettem, nem nyugodhatok meg mellette vele érte ebben a zavaros bűntől hemzsegő engedetlen vérző világban.

2012. május 20-áig érvényes a személyi igazolványom, hogy miért íróm azt mindannyian tudják, azért tudják mivel másképpen ilyen sötét munkasorozatot nem tudnának végrehajtani. Nem tudnának végrehajtani, mivel akkor Önök között lenne az aki a Lővérekben 2009. március 28-án okozta azt az ominózus eseményt, s amelyről nem lehet mást mondani, csak azt amit 2011. április 15-én kaptunk mennyei üzenetet mindannyian szeretetből. S itt jegyezném meg, többségében orvosok felügyeletével közlekedek, de erről is már bizonyára leszűrtek valami olyat, ami valószínűleg nem úgy van, de hagyjuk, mivel ha tudnák az oko(ka)t akkor többet nem akarnának ellenünk tenni… Hozzátok is szólok, akik már várnak, egy utamat nem tettem meg ez  …-  Dömös- Kútvölgy- Rákoskeresztúr- Rákoskert- Vác- Nagybátony- Miskolc- Nagykapos- Debrecen- Püspökladány- Tóalmás- Törtel- Nyáregyháza- Kecskemét- Mélykút – Madaras- Pécsvárad- Kadarkút- Veszprém- … Folytassuk akkor tovább, Önök azt is tudják, hogy ha itt a naplójában 22 napon keresztül napi 4 bejegyzést tenne a jegyesegyetlenem, oly módon hogy 78 publikus legyen akkor esélyük sem lenne manipulálni, azt is tudhatják, hogy szerte vannak a munkatársaim és tudják azt is, csak egyhez kellene odamennie a jegyesegyetlenemnek, már esélyük sem lenne éket próbálkozva tenni, de nagyon ügyeljenek egyre többen fogják meglátni amit látni kellene, s akkor nemcsak a listaindexen feltüntetteket keresnék, hanem azt ami ott van mindenki szeme előtt, de nincsen közzétéve ama listaindexen. Most nevetek Önökön, valamikor hasonló voltam, de az az út a megsemmisülésbe vezet, ha meg nem térnek ahhoz aki a jobbomon áll, s annyi a dolgom felnézni rá, megérteni mindannyiunkért szenvedett kínhalált, annyit kér tőlünk, hogy elfogadjuk áldozatát, felfogjuk szeretetét, s térjünk észre minél előbb mert a kegyelem időszaka hamarosan lezárul. Nemrégen találtam egy elég érdekes videót, viszont amiben csak egy kicsi hazugság van, az soha nem lehet igaz!!! Menjük tovább, mivel még elég sok mindent akarok kiírni magamból amire lehetőségem van. Van még egy érdekes dolog, hogy leírhatom rájöttem az Önök rendszerének munkásságának lényegi voltára, ezért mondom azokat amit Sopronban 2011. április 15-én megbizonyosodhattunk, csak éppen látni kellene, s nem másokat tudatlanságban tartani. Azt is jól tudják Önök, hogy milyen esküvőt kaphatunk, ha őszinték vagyunk egymáshoz, igaz elég durvának tünhet, de aki(k) azon az úton járni akarnak azok tisztában vannak azzal, csak az adja meg azt az egységet, amelyből mindannyian akik ott résztvesznek vétek lenne, ha nem úgy tennének… erről még annyit hófehér mennyasszony hajában világoskék szalag -s ha addig folytatják akkor veres cipellő, a vőlegény pedig tiszta sötétkékben, fehér nyakkendővel – ezt akarják, inkább nézzenek alaposan magukba, lássák meg amit meg kellene látniuk, s hagyják az embereket lelkiegységre törekedve lelkiegységben szeretve szeretetben az egységben egyben élni, amíg … Mi kápolnában akartuk kimondani a legszebb igaz szót, de Önök megakadályozták a beteljesedést, de csak eltolták mivel lesz aki átfogja adni, hogy hogyan oldhatja meg a jegyesegyetlenem, ha eddig már nem kezdte el szervezni 2012. áprilisában megkapja amit bármikor megkaphatna, egyedül csak Önökön múlik, de nem sokáig … Nincsen kedvem a hatos rendszert használni, amelyet Önök, én a hetes rendszerben -mint megannyian, akik lelkiegységben akarnak élni, ők a második front… Azt is elérték Önök, hogy teljesen összezavarjanak sokakat, de inkább ne kelljen hozzányúlnom amit Sopronban őriznek számomra, megjegyzésként csak annyit ha számunkra nincsen személyiségi jog, akkor jól gondolják meg Önök akik  hatos rendszerben gondolkodnak, akik nem ismerhetik a szeretetet, csak az élvezetet, csak az irigységet, csak a hiúságot, stb… Ha ismernék a szeretetet, akkor már tudnák melyik az a hely, amelyet elküldve bárki a jegyesegyetlenemnek, meg sem tudnák állítani, s az első cselekedete a jegyesegyetlenemnek, hogy megkeressük a kápolnánkat, ami után egymásnak mit egymás ellen elkövettünk meggyónunk, s a sebeket mit többetek okoz(n)tak szeretve szeretettel túlcsordultan megtöltjük. Ezt se tudják megakadályozni, mivel ha visszaér oda a jegyesegyetlenem, ahonnan Önök letaszították akkor szégyelni fogja, amikor rá fog jönni, kik azok, milyen sötétek Önök. Még valami a védelmező majdnem lelkitársamat 1996. augusztusában elűzték, s most már megfelelne úgye Önöknek ha megelégednék azzal, viszont a védelmező majdnem lelkitársam is tud valamit, valami olyat ami miatt nem elegedhetnék meg vele, mivel akkor megtagadnám a jegyesegyetlenemet, de arra a jegyesegyetlenemet ha rávennék akkor lényegében összeomlasztaná alattomos kétszínű hazug aljas rendszereiket, s annyi esze van a jegyesegyetlenemnek, hogy azt soha de soha nem teszi meg, mivel akkor többszörösen fog megfizetni, mint ahogyan Önök fognak ha meg nem térnek, arra a szűk keskeny ösvényre, mely a széles út közepén található.

ez hamarosan felkerül, először ellenőrizni kell, ha tévedés lenne benne…

Tisztelt Nagy Krisztinák!

Először is egyikőtök sem a könnyebb utat választotta, egy tesztet kértek tőlem, de úgy hogy majd a munkatársam adhatja át számotokra, ahogyan hallottam tőle egyikőtök Hamburgból volt képes eljönni Keszthelyig, csak éppen annyit mondott amikor igazolni kellett volna magát: “A lelkitársamnak megmutatom a személyimet és az útlevelemet, mert Ő ezt kérte, de mivel nem tudom hányadán állunk, mivel Ő húzásait nem értem, érzem, hogy szeret, de a tűzből visszafogott, mivel én se nem írtam, se nem hívtam fel azok után, hogy nem jelentem meg akkor, meg ekkor …” A másikotok meg még szebb vallomást képes volt elhozni Köln városából Keszthelyre, igazolta magát valóságában, de hogy is fogalmazott a munkatársam: “A lelkitársam olyan nekem akit megközelíteni képtelennek érzem magam, ha meglátom még messziről is, akkor képtelen vagyok színt vallani…”  Tesztet kértetek mindketten tőlem, megadom számotokra, mivel aki erre képes, mégha csak pár kilométert kellett volna odábbmennie, akkor is nagy bátorságra vall, hogy annyi torz információ után rájöttetek, könnyebb a valótlanságot elhinni, mint az igazságot megtapasztalni. El kell mondjam, én nem lovalom bele magamat, hogy valamelyikötök a jegyesegyetlenem, ezért úgy kapjátok meg a teszte(ke)t, ahogyan majd a munkatársam átírja, mivel aki erre a tesztre őszintén tud válaszolni, úgy ahogyan én tenném, az a lelkitársam, a jegyesegyetlenem azon a szinten, ahonnan letaszították… s erről már eleget írtam, sőt ellenem használták fel amit segítségül szántam, így lássuk a tesztet:

1. Mit érzel, amikor a lelkitársad nevét meghallod?
a) égek, s próbálom megérteni miért nem vagyok képes eléállni…
b) éhezek, s elgondolom mit vettek el tőlünk…

2. Szíved mennyire ver, ha a lelkitársadra gondolsz?
a) Mintha két szívhangra figyelnék …
b) Mintha két szívhang összekapcsolódva egymásra felelgetne …
c) Mintha két szív egy lenne, s arra várna hogy személyesen zárnánk …

3. Mit érez a lelked, hogy lelkitársadat tudod hol található?
a) Ajándéknak fogadom, mivel számára én is ajándék vagyok…
b) Én az ő ajándéka vagyok, vele érte mellette ha zárni képes vagyok személyesen…
c) Mi ajándékok vagyunk egymás számára, zárnom kellene, de nem tudom sírás nélkül megtenni…
d) Lelkem az ő társa, Szívem az ő hangja, Testem egy vele…

4. Lelked mélyén lévő hangra hányszor figyelsz?
a) Még nem figyeltem, féltem …
b) Próbáltam, de nem értettem többször mit mond, így pedig képtelen vagyok a lelkitársam elé állni…
c) Többször, s amikor képes voltam az szerint cselekedni, úgy voltam vele zárok személyesen …
d) Sokszor, de megijedek attól, mit mondanak mások, így inkább magamban tartom…
e) Mindig, s ezáltal képes vagyok az első adandó pillanatban kimondani a lelkitársammal a legboldogabb szót…

5. Mennyire ismered lelkitársad múltját?
a) Lelkitársam elmondta, én meg nem értettem meg, így tudtak ránkszállni…
b) Lelkitársam elmondta, de mivel nem bíztam benne, így szálltak ránk…
c) Lelkitársam elmondta, viszont én nem mondtam el, így félek eléállni…
d) Lelkitársam elmondta, viszont volt mit elhallgattam, így hogy várom el, hogy bízzon bennem…
e) Lelkitársam elmondta, én is elmondtam csak kicsit sértődötten, így már magamban sem bízom…
f) Lelkitársam elmondta, én is elmondtam, s mivel kicsit megijedtem magammal rántottam, így mivel a felelős én vagyok nekem kell helyrehoznom…

6. Lelkitársad hívó szavára mennyire figyelsz?
a) Csak sírók amikor rágondolok…
b) Sírni akarok vele, de képtelen vagyok elfogadni megbocsátást…
c) Sírni akarok vele, de míg magamnak nem tudok megbocsátani, addig nehéz elfogadni másik felem megbocsátását…
d) Sírni akarok, miodent megadni, segíteni míg élhetünk …
e) Sírni akarok, s átölelni annyira amennyire szeretem, vele mellette érte mindent vegyen át tőlem…
f) Sírni akarok, ezért ha megindulok felé az első pillanatban átadom a boritékot, megmondom neki zuhanyozzon le, s mikor törülközőt kér, én be akarom vinni, s megkérem hogy megtörölhessem testét, majd megkérem, hogy úgy lásson ahogyan álmában, és gondoskodjon ajándékomról, ahogyan én is gondoskodom ajándékáról…
g) Nem tudom, egy dolgot tudok, először testvérem, és férjem, így próbálom elfogadni, felvállalni…

7. Ha személyesen átölelheted a lelkitársadat, mit teszel?
a) Ami mindkettőnknek jó…
b) Amit úgy érezzük megtehetünk…
c) A legfontosabbat bizonyára, annyira átölelem, hogy megérezze szeretetemet…
d) Tudod a legőszintébb, ha anikor már átöleltem táncba viszem, s teljesen rábízóm magam, magamhoz jelenlétében többet nem nyúlok…
e) Tudod a legtisztább, ha lefekszek mellé, ráteszem szíve fölé a kezemet, s beszélgetünk, s ha elvenném a kezemet a szíve fölül akkor csak azért tenném, hogy ő is a szívem fölött tarthassa kezét…
f) Átölelem, majd még jobban magamhoz ölelem, aztán előkészítem a fürdővizet, s megkérem, hogy vegye le cipőimet a lábaimról,  hogy komolyan gondolom, ezért az ő cipőit leveszem majd előveszem mit már átadhattam volna, azt a boritékot, s mindent megbeszélve zárunk. Minél hosszabb ideig beszélünk addigra hül a víz, de inkább az hüljön ki, mint a kapcsolatunk.

8. Táncolnál-e lelkitársad előtt hiányos öltözetben?
a) Igen, de csak abban az esetben ha együtt vagyunk…
b) Igen, de úgy hogy ezzel kicsikarjam belőle, hogy legyen gyermekünk…
c) Igen, ha ő is képes lenne értem arra …
d) Nem, mivel ha megtenném, akkor ellenünk tenném, ha lelkitársammal táncolok akkor is a kiváncsi szemeket kizárva, hogy lássa , felvállaltuk egymást minden téren
e) Nem, azért nem mert akik tudják a lelkitárs ajándék, ennél nagyobb ajándékot ember másik embernek képtelen adni…

9. Hol a helyed ha a lelkitársadat már átölelhetted?
a) Vele szemben …
b) Mellette, kézenfogva …
c) Az ölében…
d) A térdén …

10. Hol akarod, hogy megsimogasson csókjaival lelkitársad?
a) Ajkam…
b) Mindegy, csak tudjam magam mellett
c) Tetőtől talpig …

11. Szerinted a lelkitársad …
a) testvérem az egységben
b) férjem az egységben az egyben

S még van egy tesztpont, a kérdés ez: Esküvő mikor?

Remélem tudtam segíteni, ha tökéletesen tudjátok kitölteni, akkor valamelyikötök a lelkitársam, de ha képtelen ennél többre, tudja a Nagy Figyelmeztetés után nehezebb lesz zárnia velem…

Szerintetek megtörténhetett így, vagy valami el van hallgatva…

Egyik délután kezdődött minden… A férfi, nevezzük Istvánnak elindult a közösségi portálokra szétnézni, nem tudta mit kellene keresnie, így furcsa módon mindig valamit észrevett, valami olyat amit csak akkor vehetne észre ha … A szót nem szaporítván beregisztrált ide, beregisztrált oda, és az oldal kereső-válogatójával megpróbálta felmérni a terepet. A terep jól nézett ki, viszont valamit hiányolt, ez a valami, olyan volt hogy érezte csak akkor, csakis akkor … aztán a keresgélés közben megakadt a szeme egy néven, az adatlapja félelkeltő volt, de neki többet jelentett, s próbálta felvenni az ismerettséget. A hölgy nem írt, ellenben írtak mások, mások akik ismerték őt, de Istvánnak ez nem volt elég. Nem értette mi történik vele, ezért újabb portálokra ment, nem tudta beérkezik az akinek oda is be kellene érkeznie, de próba szerencse alapon segíteni próbált másokon ott is, s mint ahogyan lenni szokott megérkezett akitől félt, de mivel többet jelentett számára ezért, hogy felkelthesse a figyelmét mindenkit bejelölt, s úgy volt vele, ha akinek vissza kell jelölnie nem jelöli vissza, akkor újabb helyen próbálkozik, félt tőle, de a szíve mást mondott, a szíve azt mondta milyen vagy te, olyan ő is, nézzél magadba, lássad úgy, s ha erre képes vagy, tovább tudod vinni s félelemből valami olyat kapsz ami erősebb és eltörhetetlenebb. Annyi féle dolgot meglépett, de felkeresni félt, mivel mi van ha … s ebből a sok mi van ha-ból tudtak ellenük olyanokat kipróbálni, hogy inkább leírják, mint hogy mással is megtörténjen. István újabb helyen próbálkozott, s itt megkapta amit remélt, de valami más által, így inkább újabb puhatolozásnak vette alá a hölgy személyét, akit nevezhetünk Ritának. A puhatolózása odáig fajult, ahogyan ő sem merte remélni, megtudta amit tudnia kellett ahhoz a lépéshez, hogy megtegye, csak éppen ott volt az a sok kérdőjel, s olyan sebek melyek mélyek voltak, de mivel nem hagyták őket találkozni, így nem tudták úgy kitölteni szeretetükkel, hogy mások ne bántották volna őket. Annyira bántották őket, hogy Rita munkatársai még a fehérneműjeit is eltüntették szem elől, csakhogy ne tudjon indulni a lelkitársához. Odáig merészkedtek, hogy fenyegették azzal, hogyha nem teszi amit mondanak, akkor nem láthatja, ezt alaposan beváltották, mivel ahol csak lehet mivel tudták merre található István, így arra csak arra nem mehetett, mindaddig míg az egyik délutánon István egyetlen kérdésére Rita le nem tagadta saját önmagát. István beletörödve, hogy talán hasonmás volt, nem az, akivel annyi mindent megbeszélt, így visszaindult a következő állomáshelyére, sírni már nem tudott, mivel már annyi próbálkozás, annyi szép szó után, annyi levél után a lelkitársát teljesen elvágták előle, annak tudott örülni ha közös volt az álmuk, de még ezt is elvették tőlük, mivel annyira belefelejtkeztek a munkába, hogyha valaki azt mondta itt meg itt van a lelkitársad, elmentek oda, aztán mivel nem találták egymást, egymásnak szemrehányást tettek álmukban, kezdetben csak úgy, hogy egymásnak a hátsó fertályukat hangsúlyozták ki, aztán még ez is rosszabb lett, mivel már meg sem akarták egymást érinteni, mert mi van ha, a másik házasságban él, amit nem hittek, de kételkedni kezdtek egymásban. Aztán egy forró délelőttön Rita, talált valamit, valami olyat amivel el tudott indulni, vissza tudta szerezni amit megkaphatott volna már, viszont levelet nem mert írni Istvánnak, ez addig folytatódott míg meg nem érkeztek valahová álmukban, ez akkora traumát váltott ki belőlük, hogy mindketten írtak, csak éppen nem érkeztek meg, s végre valahára egyszer újabb módszerrel megtalálták azt az közös utjukat. Mindketten készültek, de mikor hallottak egy lehetőségről, inkább a másikat várták, hogy lépjen. Ez megint eltartott jó egy évig, mikor egy délelőtti előadásra, mely hasonló esetekről szólt, megjelentek mindketten, egymás mellé ültek le, de mikor megkérdezték az előadótól, hogy ekkor mi van… az előadó először nem értette a kérdésüket, csak valamit kezdett sejteni, s amit mondott annak következtében István és Rita elválaszthatatlanok…

 

2011. november 22.

Szólj hozzá

Hozzászólásod: