5 nov 2011

Nem tudom illik közzétenni mások álombeli beszélgetését

Szerző: andre

Nem tudom illik közzétenni mások álombeli beszélgetését, de ha a miénk akkor elnézést a jegyesegyetlenemtől. Érdekes, és megható, viszont olyan amit ha tényleg úgy teszik akkor tényleg senki nem tud éket közéjük verni, mivel akkor egy lettek az egységben. Az sem nagyon derül ki, melyik a férfi és melyik a nő, így pedig csak annyit látni belőle a gyengébb fél kezdeményez, az erősebb fél pedig támogatja, hogy a legkevesebb esetén mégis legtöbbet adja.

– Kedvesem, elmegyek hozzád!

– Kedves, csak akkor mondjad, ha tényleg meg is teszed!

– Kedvesem, én abban leszek amit telefonon és e-mailen elküldök neked, csak annyit kérek szerető segítséged veled melletted nyugalomban szívem.

– Kedves, egyetlen feltételem van!

– Kedvesem, az amit mondtál, s én megteszem szabad akaratomból szívem, de előtte megteszem amit már meg kellett volna tennem, s akkor nem tudtak volna bántani minket.

– Kedves, a legkevesebbet kérem, de ha gyorsítani akarsz akkor bizonyára én is.

– Kedvesem, vasárnap reggel találkozunk, ha nem ismernélek fel, akkor telefonjaidat megcsörgetem.

-Kedves, ahogyan akarod, bízom benned kedves.

-Kedvesem, én is nagyon megbízok benned.

– Kedves, ugye jó leszen így!

– Kedvesem, jó leszen így!

Ha  lehetne tennék egy hozzáfűzést, mindketten egységre vágytok, viszont az egységet az egyben személyesen vagytok képesek megtenni. Mindketten egymás ajándékai vagytok, ezt látom érzem a szívbeli beszélgetésetekből, de valamit nem érzek benne, valami olyat, ami ha benne lenne, akkor hatékonyabban tudnátok zárni, a sebeket szeretettel a szeretetben egységben kitölteni, hogy minél erősebben tudjátok egymást segíteni az utatokon.

Szólj hozzá

Hozzászólásod: