23 okt 2011

Ne mondjátok mennyit tettél te meg, és ő mennyit tett talán?

Szerző: andre

Megkérnék mindenkit, ne mondja azt, hogy mennyivel többet tettem az egységünk érdekében mint a lelkitársam. Nem számít, ami számít az a teljes szívből szeretni, őszintén igazán, s nem számít akkor az, mennyit kell rá várni, hogy megérkezzék, bár néha olyan érzésem van, hogy talán másképpen kellett volna lennie, de ezt majd az idő eldönti. Sok mindent írhatnék, de mégis minek írjam le újra és újra azokat, amikor akik olvasnak tudják, hogy hová tartoznak azon gondolatok. S tudják azt is, a lehetőség adott, hogy megérthesse, csak éppen az nem mindegy, mikor és hogyan látja meg az okozati célt. Szerintem pedig emez a lényeg, egymásért egymás között egymásnak az egységért, a többi hasonló alakuló egységnek segíteni látni, segíteni mondva készíteni egységért az egységben.

Elgondolkoztatok-e azon miért történik annyi rossz, s miért a szépről jóról igazról keveset hallhatunk. Ide kellene tennem egy filmet, de inkább egy történetet tennék, mely ugyanarról szól, csak egy kicsit árnyaltabban, de kik eddig olvastak azok nagyon jól tudni fogják mire háborodtam nem olyan régen.

S akkor a történet vázlata: Vannak a megvezetettek és vannak a megvezetők és vannak azok ingázók, akik azt sem tudják miért nem tudják átlátni az egészet, s miért kell irigykedni azokra akik valamennyire átlátják és rásütni a bélyeget, hogy az nem lehetséges, az nem történhet meg, akkor most mondom még annál súlyosabb esetek is megtörténtek-megtörténnek, s sajnos meg is meg fog történni. Miket tehetnek meg pofátlanul arról jobb nem írni, de azért néhányat 8 évre visszamenőleg megőrzik az e-mailjeinket -még azokat is amiket akinek szánták nem kapta meg- , 8-10 évre visszamenőleg rögzítik telefonbeszélgetéseinket -még azokat is amikre foglaltat jelzett, vagy félrehívást generáltak, vagy hívómező-hibát küldtek-, arról már nem is beszéljünk, hogy a közösségi portálon többedmagukkal ontják a valótlant a célzott személyről, aztán ha nem járnak sikerrel, ocsmány alattomos és képmutató módon akadályozzák meg az egységet az egységben. De tovább menve, mindent regisztrálnak, mert annyira félnek, hogyha rájönnek az egyének, akik már régen egységben lehetnének, hogy ki(k) okozta(k), akkor attól rettegnek, hogy felelősségre lesznek vonva a sok téves információért. Nem számít a mélységük, annyi és annyi kapcsolatot szétzavarnak, hogy a legtöbben annyit tesznek, ha nem engedtek oda, akkor megvárom. Végülis mi mást tehetne? Aztán amikor feltűnik a lehetőség, a legdurvább módon zárnak az egységben, de addig annyit és annyit szenvednek, hogy szavakkal nehéz kifejezni, de aki érti mit jelent egységben egyben szeretve szeretetben élni az soha másfelé nem kacsint, mivel célbaért ahogyan mindannyiunk megtehetnénk, ha nem ülnénk fel a megvezetőknek…

Szólj hozzá

Hozzászólásod: