12 jan 2011

Szerző: andre

Ezt nem régen kaptam meg, ilyen érthetően. Sejtésem volt róla, de a kételyeink akadályokat okoztak ott, ahol nem lehetett volna szabad engedni. Első a lelkitársak között nincs puszi, ezt már annak idején elmondtam a jegyesegyetlenemnek, mivel minden mindenkor egységben tett őszinte simogató érintés is csóknak számít, amely erősíti az egyet. Ha megtörtént, ellenszere a következő a lelkitársi egységben minden képeteket összekeveritek, és aztán közösen elmondtok mindent az akkor történtekről. Másodszor a lelkitársi egység legnagyobb megerőszakolása az, ha  a lelkitársak nem egymásra figyelnek, másokra hallgatnak. Ha megtörtént, ellenszere annyira átölelitek egymást, hogy csak a szívhang-választ halljátok. Harmadszor a lelkitársak, azért lelkitársak mert őszinte engedelmes hűségben akarják leélni az életüket, s ezért segítenek másoknak is, mivel azzal erősödik az egy, ami lényegében a második front, ezért minden jogot nem képesek átvenni, akkor álljanak egymással háttal öleljék át egymást a lelkitársak, s beszéljenek meg mindent. Erre egy történetet szeretnék megosztani. Nemrégen, a múlt évben az egyik étteremben meglátott egy férfi egy lányt, tudta, hogy kicsoda mivel mit gondolt a lány is úgy gondolkodott, s lényegében azt nem tudták eldönteni melyik induljon a másik felé, aztán egyszerre elindultak, két kérdést tettek fel egymásnak, a megfelelő válasz után már egymás mellett ültek. Nem foglalkoztak azzal honnan származnak, milyen távolságban lakhatnak, egy számított ott zárni akartak. Mikor több órán keresztül beszélgettek, zárt az étterem. Folytatták tovább a parkban, majd később a tóparton. Mindenre úgy válaszoltak ahogyan kellett, a férfi se, se a hölgy nem értette először miért nem lehet titkuk egymás előtt. Olyan dolgokat árulva mondtak el egymásnak, hogy egyre jobban megnyugodtak. Ahogyan megnyugodtak jöttek az elég kényes kérdések sorjában, s azt érezték egyre őszintébbek lettek, s a jutalmuk a kapcsolatuk. Semmi más ajándékot nem akartak egymástól, csak az egységben egységért egymásért, aztán elérkeztek a legkényesebb ponthoz szívük nyitva, szívük összefonva tudták meg a távolságot egymás között. A hölgy amikor megtudta, felhívta magához, s csak annyit mondott kérlek segíts. Tudta a lelkitársa miben kell segíteniük egymásnak, s szépen megbeszélték a fehérnemű gondot is. Ahogy hajnalodott szilveszter lett, s még mindig azon beszélgettek melyik ruhát engedik, melyiket csak egymás között. A hölgynek könnyű volt elfogadni, mivel a lelke mélyén tudta zárni és ha a legdurvábbat kapja a lelkitársától, akkor is a karjaiban akar megpihenni. Kételkedésüket azzal csillapították, hogy levették egymás lábbelijét, nem akarták elrontani a meghitt pillanatokat. Aztán amikor elővették telefonjaikat, törölték az akadályokat. Minden memóriában őrzött személyről elmondtak mindent egymásnak. Minden szép, minden meghitt, csak éppen egyetlen gond adódott. A gond maga egyszerűnek tünhet, a hölgy nem tudott főzni, s ezt mikor bevallotta a lelkitársának, annyira megkönnyebbült, hogy madarat lehetett volna fogatni véle. Ekkor a lelkitársa annyit mondott, én tudok főzni és mindenre mit tudok megtanítalak, egyetlen kérdésem van: Leszel hűséges feleségem, gyermekeim édesanyja? A választ sejtették, s ekkor megtudhatta a hölgy a lelkitársának teljes nevét, személyi igazolványokat kicserélték, megnézték s kérdés nélkül elővett a hölgy egy papírt, betette a borítékba átadta a lelkitársának, s ezzel megnyugodva megpihentek. Dél felé járhatott az idő, amikor megkérdezték egymást: Ugye milyen könnyű mikor már túl vagyunk rajta? A választ sejtették, így egymással szembeállva kitűzték a napot. Mivel szilveszter volt, ezért úgy döntöttek 2010 utolsó óráiban óránként levesznek kettőt a felükről, hogy mire 2011 lesz, még olyan titkuk se legyen egymás között. Egymást teljesen megkapva pedig úgy fognak táncolni egymással, majd lepihennek s mikor felkelnek magukra nem vesznek fel, csak ha a társa adja fel rá. Bíztatják egymást, segítenek egymásnak, tanulnak egymástól és tanítják egymást, s titok egymás között nem lehet. Újév délután pedig megismerkedtek a szülőkkel, akiket elég váratlanul ért a hír, de mikor megértették már régen megpecsételvén.  Másnap pedig elmentek a férfi szüleihez, akiket szintén elég váratlanul ért, de áldásukat adták rá. Aztán következett a hölgy számára a legnehezebb, ott állt a férfi ruhásszekrényei előtt csak éppen nem talált olyat, ami nála annyi az egymás között állt meg, s megjegyezte bizonyára segítesz nekem, de először a kételyeimet törd le. Ekkor a férfi gyengéden megfogta lelkitársa kezét, s elindultak sétálni. Sétálgattak karonfogva, sétálgattak kézenfogva, sétálgattak mire beesteledett, ettől annyira megerősödtek, hogy már csak aggodalmát kellett letörni a hölgynek, ez jelenleg is folyik, mivel addig nem lehet esküvőjük, míg nem aggodalmaskodnak, mert a lelkitársak ha az egyik nem, akkor a másik biztosan igen szindrómában vannak mindaddig míg a közös útjuk közepén haladnak. … Elmondásuk szerint
Negyedszer a lelkitársak azért lelkitársak, mert érte vele hozzá, feltételek nélkül őszinte hűségben ameddig élhetnek. Egy újabb történet, egy másik lelkitárs-páros egymásnak írnak leveleket. Nem tudják, hogy lelkitársak mivel mindketten eléggé sértettek, így nem merik még gondolni sem, hogy tényleg megtalálták egymást. Egyre több helyen felvállalják, hogy egymással, csak éppen találkozni nem engedik őket. Mindkettejüknek bebeszélik, hogy jól gondold meg, jól meggondoltad… stb, erre az alacsonyabb szinten lévő rosszull reagált, de ahogyan telnek múlnak a hónapok, egyre sűrűbben kapnak egymástól levelet, csak éppen meg nem kapják. Egymást kezdik vádolni közös álmaikban, mígnem az álmukban visszatérnek oda, ahonnan letaszították. Tisztában vannak vele, hogy ez a hatalmas megpróbáltatás után semmit nem szabad megtagadniuk a lelkitársuktól, de egy ideig nem tudják mitévők legyenek. Mennek, indulnak többször is egymás felé, de csak az álmaikban, mivel feltételezték amit mondtak a lelkitársukról, az mind bizonyára úgy van. Eltellik egy kis időszak, még mindig nem írnak levelet egymásnak, de annyit megtesznek, ha másik kéri, akkor az álmukban úgy látják egymást, ahogyan láthatnák személyesen is, ha elindulnának egymás felé, az egységük zárásaként. Erre képtelenek, hiába mindig azt várják, majd a másik megteszi, mígnem egyik nap egy templom előtti téren összetalálkoznak. Egyetlen kérdést tesz fel a férfi, a hölgy még mindig tagad, a férfi tudomásul veszi, ekkor a hölgy utánaszól: Zárok, de akkor most feljössz hozzám, s nem azt nézed, hogy nem vártalak, hanem azt hogy egység meglegyen. Először nem értette a férfi, de gyengéden megfogta a hölgy kezét, elvitte egy ékszerüzletbe, s ha úgy tesz, mint az álmukban, akkor többet titok közöttük nem lehet. A hölgy elgondolkodott majd odalépett az ékszerészhez, s annyit mondott amit félretett nekem, azt kérem. Majd megkérte az ékszerészt, legyen a tanujuk, felhúzta a férfi ujjára a jegygyűrűt, s a férfi is felhúzta a hölgy ujjára. A hölgy sietettni akarta, de tudta a következő lépést, így elindultak egy kis kápolna felé, majd egy másik felé, aztán visszatértek az első kápolnához, s annyit mondottak egymásnak amennyire szeretsz annyira öleljél magadhoz. Aztán visszaindultak a másik kápolnához, ahol ugyanezt kérték egymástól. Amikor ez megtörtént tudta a hölgy, hogy következik a park, de kérte ugorjunk és zárjunk. A férfi először annyit kérdezett, valamire kiváncsi vagyok, megengeded, hogy feltegyem. A hölgy a kérdésre válaszolni nem tudott, mivel azokat a leveleket nem olvasta, mert mint kiderült nem érkezett meg a postafiókjába. Ekkor elmentek egy internetkávézóba, megnyitották a postafiókjukat egymás számára, aztán küldtek újból egymásnak levelet, ami megint nem érkezett meg. Kicsit idegesek lettek, de elővették az összes közösségi portál elérhetőségüket, s mindenhonnan ahol nem lehetett közös profilt fenntartani kiléptek. Majd amikor ezzel megvoltak, felmentek a hölgyhöz. Az ajtót becsukták maguk mögött, s annyit mondtak nincsen titkom előtted, ezért ha megengeded leoltom a villanyt, fogunk egy zseblámpát mindketten és ahogyan voltunk a közös álmainkban ott folytatjuk, védekezni nem fogunk, de ha kell elégetem mindegyiket amikkel másképpen tűntettek fel minket. Minden újságot elégetek, csak most adjuk meg amit már régen megadhattunk volna, ha nem az irigykedő hiénákra, pribékekre, viperákra és más ellenünk tevőkre hallgattunk volna. A férfi gyengéden odalépett a lelkitársa elé, odatette a hölgytársa kezét, s a hölgy is viszont, majd annyit mondott: Úgy ahogyan az álmunkban! Ekkor lekapcsolta a hölgy a villanyt, majd zseblámpával keresték egymást, hogy még jobban erősebbekké lehessenek.   … Elmondásuk szerint. Ötödször a lelkitársi egység ellen nem érdemes tenni, mert akkor úgy jártok, mint azok akik története megindított. Két ember elmegy egymás mellett, fél óra múlva újra elmennek egymás mellett, aztán amikor óra múlva újra elmennek egymás mellett. Először a férfi nem értette, miért történik, s miért látja egyre szebbnek azt a vadidegen hölgyet. Amikor harmadszor is elmennek egymás mellett megérti, s a hölgy számára már nem vadidegen, egyetlen kérdést tesz fel a férfi erre zárni akar. A hölgy biztos akar lenni a dolgában, ezért azt javasolja írjanak minden órában egymásnak sms-t. Ezt a férfi nem érti, de megteszi, s minden délben együtt ebédelnek valamelyik ételbárban. Még mindig nem érti a férfi, miért képes egyre őszintébb lenni, amikor eddig lényegében hazudni könnyebb volt. A hölgy továbbmegy, annyit kér a férfitól hogy a kabátját felvehesse. Ezt sem érti még akkor a férfi, de mivel olyan kedvesen kéri a lelkitársa nem tud nemet mondani. Aztán egyszer mms-en kap a hölgytől egy képet. Válaszként ő is küld magáról. Következő nap a hölgy zárni akar, viszont a helyet ahol megteszi, a férfinak kell kiválasztani. Megegyeznek egy délutáni sétában, amelynek folyamán bárhová nyúlhatnak, a lényeg a szeretet erősebb egységgé alakuljon. Addig tovább sms-eznek, majd a hölgy újabb képet ad át személyesen a párjának, ebből megérti a férfi felül átvette a lelkitársa. Tudta mit kell tennie, de megkérdezte a hölgyet feljönne-e hozzá megigazítani a haját. A hölgy tudta a választ, felment hozzá, ekkor a férfi magáról levette a felső ruházatot és kezébe adta az ollót. A hölgynek ez egy kicsit gyorsnak tűnt és azt mondta, te megtetted helyettem, ezért vedd magadra én meg leveszem. Ekkor a férfi megtette, de annyit mondott a lelkitársának nehezítsünk rajta, ahogyan a képen láttalak, úgy vedd le rólam, de előtte öntsél belém erőt.S ha képes leszel rá, az én hajamat is igazítsad úgy ahogyan akarod, de valamennyit vágjál le belőle, ha megkérhetlek. Felül átvettük egymást amikor együtt voltunk, de tovább akartunk menni ezért a férfi megtette a kérdését: Leszel míg élek a feleségem? A hölgy boldogan igent mondott. S szépen felöltöztették egymást csókjaikkal, majd a ruhájukba is. Ekkor a hölgy mintha sejthette volna, átadott egy fürdőruhás képet, s kérte a lelkitársát hadd tegye oda, ahol látni akarja álmában is, hogy ott van. Kérte a lelkitársát, adjon neki zálogot, ami emlékeztetheti rá. A férfi azt mondta, itt az összes képem, én ezt adom neked, mindegyiket megbeszélem veled, de előtte nézzed át alaposan. A hölgyet ez meglepte, bár számított rá, s hagyta hogy a lelkitársa elkisérje hazáig. A hölgy szerette volna bemutatni a szüleinek, de a férfi többet szeretett volna, azt pedig elő kellett készíteni, mivel a lelkitársa szülei elég messze laktak. Másnap az akarták mindketten amit álmukban tettek egymással, ezért megkérdezték egymástól: Van visszaút? , s mivel ugyanazt akarták ezért teljesen zártak, bár közbe-közbe sírtak, de egyetlen titkot sem akartak egymás között…. Elmondásuk szerint. Hatodszor egy újabb történet, aki érti miért idekerült, az rohanni fog zárni, mivel … Egy férfi és egy hölgy minden nap ír egymásnak levelet, és minden levélben küldi milyen ruházata van, ha időközben változtatott rajta azon nyomban közvetíti a másik felé. Hogy ekkor tudhatták, hogy lelkitársak, bizonyára tudták mivel pár hét elteltével mindkettőjük elküldte egymásnak a teljes ruhatárának leírását, s mikor valamit vett azt is, s megkérték egymást amit rám akarsz adni, azt fogom felvenni, ha mégsem, akkor megíróm az okát. A férfi itt egy kicsit megijedt, vagy talán a múltjából következően így sürgetni kezdi a hölgyet adjon magáról fényképet. A hölgy nem hajlandó, inkább leírja, hogy néz ki, méreteit külön ki is emeli, de a férfi tovább sürgeti, fényképet kérek tőled, nem kirívót, nem ünnepit, egy olyan képet amit bárkinek megmutatsz. A hölgy elgondolkodott, aztán újra elgondolkodott s megkereste azt a képet, ami számára nem tetszik, azt küldte el. A férfi elgondolkozott, s válaszként megkereste a legjobb képét és elküldte, s melléírta: Számomra páratlan szépséggel bírsz, leszel a feleségem? A hölgy erre gondolkozási időt kér, meg annyit minden méretét kéri a párjának. A férfi először nem értette, de megadta, s küldött hozzá egy újabb képet. A hölgy válasza: Én így is tudok ám kinézni… s elküldte a legaranyosabbnak gondolt képét. Aztán egyik napon valami mást kértek egymástól, meg akarták adni egymásnak, s meg is adták. Majd a férfi elindult a lelkitársa felé, tudta várni fogja a lelkitársa, de valami oknál fogva csak magát vitte, mivel ennyit kért a lelkitársa. Amikor megérkezett a hölgytársa otthonához, elgondolkodott, tényleg megtettem ezt az utat, be kellene csöngetnem, de képtelennek tünik számomra. Nemsokára nyílik az ajtó, elrohanni nem fogok, így bemegyek és személyesen megbeszélek mindent a lelkitársammal. A lelkitársa annyit mondott kerülj beljebb párom, remélem üres kézzel nem mész el, ha már ennyit megtettünk egymásért. Ekkor belépett a férfi az ajtón. Ekkor a hölgy tudod párom, úgy illik nálunk, hogy ölbeveszel és annyira mennyire szeretsz átölelsz engem, tudom, hogy akarod, kérlek legyél otthon! Aztán mivel úgyis messziről érkeztél elmehetsz felfríssíteni magadat, s kérlek szépen érezd magad otthon! A férfi újból és újból átölelte a párját, majd megkérte a hölgyet válasszon. A borítékokban az volt, hogyan hajlandó zárni a hölgytársával. A hölgy megkérdezte, ismerem a fantáziadat, ahogyan a magamét is, tudom, hogy hajlandó vagy értem, de kérlek ha nem sikerül úgy, akkor se legyél szomorú, majd én megvigasztallak. Kihúzta a borítékot, a hölgytársa elolvasta magának, majd átadta a lelkitársának, s annyit mondott: Gyerünk…Elmondásuk szerint. Hetedszer a lelkitársi egységről kérdezzétek meg a jegyesegyetlenemet, hogy ő hogyan akar zárni. Amit a közös álmunkban elmond-elmondott azt bármikor megkaphatja tőlem, csak el kellene indulnia és egymásra kellene figyelnie, s nem azokra az ártó tudatlan személyekre hallgatnia. A lényeg aki tudja hol a lelkitársa, mégha meg kell engedelmesen alázkodnia a szíve vezetésének, minél előbb zárjon, amíg még lehetséges. Fontos tudod, tényleg ki a lelkitársad, ne azon agyaljál, hogy nem felelsz meg, mikor csak te felelhetsz meg. Fontos segítsd a hozzád hasonlókat, mivel téged is segítettek, hogy zárhassál a lelkitársaddal az egyben. Fontos mindkettőtöknek vannak hibái, de azért vagytok lelkitársak, hogy azok a hibák is erősebbekké tegyenek az egyben. Írhatnák még többet is róla, de van olyan amit hiába adnák át, míg magatok sem jöttök rá, addig érthetetlen információ lenne. Sokan, egyre többen jönnek rá ki a lelkitársuk, vannak gyakorlatok, ami lényegében ima, de ha van közös imátok akkor az a leghatékonyabb. Az utóbbi időben magam is elhanyagoltam a közös imáinkat, mivel valami oknál fogva a félelem, a kételkedés megfogott, s másoknak tudtam közvetve segíteni, a jegyesegyetlenemnek is bizonyára, de magamnak csak olyat, hogy miért nem Mi, mégis Miért Mi Mikor következhetünk, s ezzel néhányszor valószínűleg másképpen tettem mint ahogyan tennem kellett volna. Tudjátok ahogyan Esztergom felé igyekszek van már hol Tatabányán, vagy Tarjánban esetleg Bajnán kételkedek amikor nem lenne szabad. Vagy vegyük a másik vonalat, Tatán, illetve Lábatlanban vagy Nyergesújfalun aggodalmaskodok, s akkor már úgy érek Esztergomba, hogy na hogyan megyek tovább, ez tudom, hogy helytelen, de igen sokszor megtörtént. Ha meg Budapest felől közelítem meg, akkor Pilisvörösváron, Piliscsabán, de már az is előfordult hogy Zsámbékon kételkedek abban, hogy a lelkitársam ott vár. Tehát mint látjátok kételkedni, aggodalmaskodni, félni felesleges azzal még másoknak is ártunk, s mikor Dömös felől közelítettem meg akkor pedig már Szentendrén, így hiába megyek végig az utcában, amelyet mondott nem találom meg, mégha a szemem előtt van is. Ilyen esetekre egyetlen megoldás leállni ahol történt, elnézést kérni az Úr Jézus Krisztustól és mikor visszatér az a béke, akkor folytatni az utunkat. S még valami, valami nagyon lényeges általában Balatonfüreden keresztül érkezem vissza, ezt még nem tudom, hogy miért, de aki ebben tud segíteni azonkivül , hogy Tihany a lényeges, azt megköszönném. Elérhetőségeim: +36-70/316-8989, +36-70/9438-111  – ezek a számok csak akkor érhetőek el, ha ott a messze távolban valamelyik idétlenke nem blokkolja, mivel lehetne annyi sütnivalója, hogy cserélem az eléréseimet, amióta azok az események megtörténtek. Aztán, amikor meg olyan számokat kapcsol, az meg egy másik történet, amelyek tévesek, csakhogy a látszat meglegyen, hogy van befelé jövő a fentebb említett elérhetőségeken.

2011.01.11-12 éjszaka

Szólj hozzá

Hozzászólásod: