22 dec 2010

Hatvan másnap

Szerző: andre

Másnap a karjaiban ébredtem, tudjátok milyen boldog voltam már, madarat lehetett volna fogatni velem. Bekukucskáltam a paplan alá, s tényleg tartotta, amit igért, s én meg szégyenkezhettem, de a párom csak annyit mondott amit érzett irántam, s még annyit, ezt megigértem neked, s úgy illett aki a feleségem az megkapja, másnak pedig semmit. Le akartam teljes vetkőzni előtte örömömben, de eszembe jutott, amit valahol olvastam, akár hastánc, akár sztríptíz, elijesztem a lelkitársamat. Annyit kért tőlem, hogy álljak a háta mögé, s mindent vegyek le róla, ha képesnek érzem magamat rá. Hát megint felsültem alaposan, szégyellem, de azt mondtam, inkább legyen fordítva. A párom hozott egy lavor vizet, megmosta a lábamat, majd felszárította csókjaival. Én meg elaléltem, majd mikor magamhoz tértem, ami rajtam volt ruha levette rólam, és összehajtogatta. Magáról nem vette le, mivel azt nekem kellett levennem, s többször is mondta, ha kész vagy rá feleségem. Szépen átölelt és karjai között pihenhettem. Nem értettem, sőt még most sem értem, de majd megtanulom, mivel tanulnom kell tőle bizalmat mindenképpen. A párom simogatása a csókjaival ért fel. Majd estefelé megebedéltünk, s az ölébe ülhettem, megetethettem, s nagyon boldog vagyok azóta. Kicsit rendetlenke volt, mivel annyit mondott, amíg nem lesz olyan mint én, addig a cerka az előttem zárva, míg nem leszek teljesen készen feleségként viselkedni. Délután a párom rámadta a hálóingemet, s csak annyit mondott mindig a szememet nézd, amikor meglátod magadat akkor nincsen baj. Megint a karjai között pihenhettem, mint azóta amióta megérkeztem hozzá, s nagyon puha volt, egyre puhábbnak éreztem. 

Szólj hozzá

Hozzászólásod: